Stockholm egyik legnagyobb nevezetessége a Vasa Múzeum, és én elég sokáig tévesen a neve alapján egészen másnak hittem. Nem, nem virágtartókra és cserepekre számítottam, de legalább valami királysághoz köthető dologra, hiszen a Vasa név a svéd királyi család neve volt. De ez a múzeum egészen másról híres. Svédországi látogatásom során elég sok helyen megfordultam és minden helynek megvan a maga jellegzetessége, ami miatt megmarad az emlékezetemben. A Vasa Museumra azért fogok emlékezni, mert alig tudtam visszafojtani a látogatásom teljes ideje alatt fel-feltörő nevetést, amit az az egyszerű tény váltott ki, hogy nemzetük egyik legnagyobb bukásából csinálnak pénzt. 

Aki még nem hallotta ezt a kiváló történetet, annak elmondom, hogy ez a kiállítás egy hatalmas hajó köré van szervezve, ami 1628-ban készült el és elindulása után körülbelül 1200 méter után elsüllyedt. A közel 3 évig készült remekmű egyszerűen tőkesúlyos lett és oldalra dőlve elmerült a kikötőben. A kérdés, ami szerintem mindannyiunk fejében megfordul – hogyan képes egy tengeri társadalom olyan hajót létrehozni, amely képtelen megmaradni a víz felszínén, engem is roppantul foglalkoztatott, de erre sajnos a svédek nem adnak választ. Pedig nem kellett a leggyorsabbnak, a legkecsesebbnek lennie, csak úsznia, de sajnos ez azon az augusztusi napon nem jött össze. Istenem, mindenkinek vannak rosszabb napjai.

Hát remélem, minden kedves Olvasó megérti, miért kellett folyamatosan visszafognom a nevetésemet, mikor arról beszéltek, hogy ezek után az újrafelfedezését követően az 1950-es évek második felében mennyi pénzt és energiát fektettek a felhozatalába és konzerválásába. Az idegenvezetőnk, egy nagyon energikus, csinos fiatal nő csak annyit mondott, hogy senki nem meri összeszámolni a teljes ráfordítási költséget, de ha tudták volna, hogy mennyibe fog kerülni, nem kezdtek volna bele. :D Az azonban tény, hogy olyan gyönyörű még ebben a megviselt állapotában is, hogy az ember lélegzete is eláll a csodálkozástól és csak annál jobban nem érti, hogy egy ilyen faragványokkal, aprólékosan és látszatra tökéletesen kidolgozott remekmű hogyan tud olyan egyszerű dolog áldozatává válni, mint a rossz tervezés?

A hajó ráadásul megállíthatatlanul korrodálódik és esik szét, így most például egy 3 éves projekt keretében az összes szöget és szegecset rozsdamentes acélra cserélik. Aki ezek után azt mondja, hogy a történelem nem szórakoztató...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.